A dohányzási szokások korlátok közé szorítását bizonyos szintig jogosnak tartom. Tekintettel kell lenni a nemdohányzókra, és kulturált módon kell dohányozni! Szerintem büntetés nélkül is alap dolog kellene, hogy legyen, hogy az ember ne dobálja el a csikket, és ne cigizzen olyan helyen, ahol terhes nők, betegek, vagy kisgyerekek vannak a közelben.

Egy intelligens dohányosnak azt hiszem, hogy ez eddig is alapvető dolog volt. Erre azt hallom az egyik híradásban, hogy van már olyan iskolaigazgató, aki szerint jogos, ha a szülők nem dohányzó tanárt kérnek a gyerekük mellé… Visszagondoltam rá, hány tanáromról tudtam, hogy cigarettázik annak idején a gimnáziumban, és később az egyetemen. Eszembe jutott a bozontos szakállú, pipázó rajztanárom, és a professzorok, akik egy-egy szünetben kijártak rágyújtani egy szál cigire az épület elé. Cigivel egyikük se kínálta a tanítványait, és intelligens emberek lévén, mindenféle tilalmak nélkül is odafigyeltek másokra. Ez a példamutató magatartás!

Miből gondolja egy szülő, hogy bármiféle hátrányt jelent a gyereke számára, ha egy tanár (a tantermen kívül és nem a gyerekek közelében) néha rágyújt? Miféle diszkriminatív iskola az, ahol az igazgató támogatja a szülők ilyen jellegű kezdeményezését?