Lehet, hogy szakmai ártalom, de az elmúlt hetekben a városban járva folyamatosan azt figyeltem, hogy sikerül betarta(t)ni az aluljárókban bevezetett füsttilalmat. Mert ugye a puding próbája mégiscsak az evés. A nem dohányzók és a közterületesek továbbra is panaszkodnak, sőt, a hírekben is előkerült a téma (pl. itt és itt) A panasz: sokan kijelölt dohányzóhelyként használják a lépcsők alján elhelyezett csikkelnyomókat, így az aluljárók bejárata továbbra is füstös.

Véleményem szerint azért értékelendő a budapesti dohányosok hozzáállása: kifejezetten rövid türelmi időt kaptak, és mégis sikerült átállniuk néhány hét alatt az új rendre. Ha jön az aluljáró, eloltják, és az erre a célra kihelyezett kukákba teszik a csikket. Azt azért már nem kellene az ő számlájukra írni, hogy a kukák elhelyezése nem sikerült a legtökéletesebben!

Bizonyára találkoztak már olyan tanárral, aki nem az eredményt, hanem az igyekezetet értékelte. Ha így kellene értékelnem a „füstmentes aluljáró” koncepció megvalósítását, valami olyasmit mondanék, hogy „Üljön le, közepes.”.