Tisztelt Füstölgők Társasága!

70 éves, dohányzó (napi 10-15 szál) nő vagyok. Nagyon régen dohányzom, de mindenkor igyekeztem betartani az íratlan szabályokat - is. A gyerekeinket a lehetőségek szerint, mindig óvtuk a dohány füsttől. Hála Istennek ma már 51, ill. 49 évesek, de soha sem volt probléma az egészségükkel, főleg nem a dohányfüsttől. Vendégségben általában nem gyújtok rá, ha csak - engedéllyel - más is rá nem gyújt. A táskámban a cigarettás doboz és öngyújtó mellett, állandó jelleggel ott van egy kis szelence, amibe a csikket gyűjtöm, ha nincs a közelemben hamutartó. 47 évi boldog házasság után férjem elment, és én biztosan megzavarodtam volna, ha nem gyújthatok rá. Úgy határoztam, hogy már nem is szándékozom leszokni. Sajnos teljesen más egészségügyi gondjaim vannak, de az életbe lépett törvény miatt, nem valószínű, hogy megkísérlem azt, hogy kórházba kerüljek, bármennyire fontos is lenne. Nem szeretnék megalázott helyzetbe kerülni azért, mert esetleg a műtét után kimegyek a kórház kertjébe és elszívok egy cigarettát. Egyébként egy súlyos, 6 órás hasi műtét után, már a második napon felkeltem, mire a műtétet végző professzor (ő is dohányzott) kifejtette, hogy a legjobb betegek a dohányzók, mert igyekeznek felkelni, ugyanakkor a nemdohányzókat még egy hét után is mosdatni és aktívan ápolni kell. 
Az előbb felvázolt indokaim alapján, lehet, hogy mégis csak köze lesz a halálomhoz a cigarettának, csak éppen ellenkező előjellel.

Köszönöm, hogy elmondhattam a véleményemet és köszöntöm Önöket.
Üdvözlettel: O. Zsóka