Az FCTC (A Világegészségügyi Szervezet Dohányzásellenes Keretegyezménye) 2003-as elfogadása óta egyre fokozódik a dohányzást választó embertársainkra (igen, ők is emberek!) nehezedő pszichológiai nyomás. A fent nevezett dokumentum ugyanis összegzi, rendszerezi és intézményesíti mindazt, amit a dohányzásellenes szervezetek a 'járvány' (ti. a dohányzás) megfékezése érdekében tenni kívánnak. Röviden összegezve a lényeg: fokozatosan ellehetetleníteni a dohányzást a gyártás, a forgalmazás és a fogyasztás egyre nehezebbé és drágábbá tételével, emellett pedig érzelmi alapú frontokat nyitni a közvélemény felé: egész egyszerűen démonizálni a dohányosokat.

Érdemes felfrissíteni memóriánkat, visszaemlékezi erre a kiindulópontra (bár a dohányellenes intézkedések és politikák sokkal hosszabb történetre tekinthetnek vissza), mert a napi híráramból ismert dohányzás témájú információk mind innen erednek. Tartsuk tehát észben az okokat, amikor az okozattal, azaz az ilyen hírekkel találkozunk. Összegyűjtöttük a legfontosabb témákat, amely mentén a ’harc’ kibontakozik, hogy az elmúlt hetekből származó hírekkel illusztrálva, több cikken át elemezzük a status quo-t – tartson velünk Ön is!

Közterületi dohányzás

Közismert, hogy az Egyesült Királyságban július 1-től tilos a közterületi dohányzás. A közvélemény reakciója legalábbis vegyesnek mondható – a hivatalos állami álláspont szerint rengeteg ember életét és egészségét menti meg az intézkedés, ám az emberi jogok és a parlamentarizmus hazájában sokan vannak, akik túlzott paternalizmust és a jogaik korlátozását emlegetik. Nem is akárkik: a dohányzás oly mértékben része az angol kultúrának, de nyugodtan mondhatnánk európait is, hogy a társadalom egészét érinti a korlátozás: a pub-ok hagyományosan kékgalléros közönségétől az irodai munkások tömegein át az elit magánklubjainak, a művészek, tudósok, politikusok féltve őrzött privátszférájáig bezárólag.

Folyt. köv.