Háber Tamás, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke több ízben is részt vett Társaságunk rendezvényein. Interjúnk során az elmúlt év dohányzás-szabályozási elmozdulásairól faggattuk.

Füstölgők Társasága – Egyre több európai országban vezetnek be dohányzási tilalmakat, és rebesgetik a magyar törvény szigorítását is. Mit szól ehhez a folyamathoz? Mit gondol általában a magyarországi helyzetről?

Háber Tamás – Minden nemzet a maga sajátosságai szerint próbálja szabályozni ezt a kérdést. Én nem értek egyet az Európában látható koncepciókkal. Azt gondolom, hogy az emberi szabadságjogoknak és a vállalkozási szabadságjogoknak kell befolyásolniuk ezt a kérdést. A legeurópaiabbnak, a leginkább társadalmi igényeket megközelítőnek a mi eddigi koncepciónkat tartom, vagyis azt, hogy a vállalkozások dönthessék el, hova sorolják a saját üzleteiket. A tájékoztatásnak kell korrektnek lennie, hogy a lakosság tudja követni azt, hogy egy-egy üzletben milyen feltételekkel tud vendégként tartózkodni. Ha ezt jól látható helyen közöljük, az mind a lakosságnak, mind a vállalkozásoknak kezelhető helyzetet ad. Minden vállalkozásnak tudnia kell, hogy milyen vendégkört akar látni az üzletében. Az, hogy az éttermekből kitiltjuk a dohányzókat, úgy gondolom, hogy önmagában nem előnyös döntés, hiszen nem az éttermekben van a legtöbb dohányos, hanem a kis italboltokban. Általában ezek egyterű, falusi kiskocsmák. Ezeknél lesz a legnehezebb kezelni ezt a kérdést. Ha ezekre az üzletekre nem terjesztik ki a dohányzási szabályokat, akkor nem érdemes az egésszel foglalkozni. Ha viszont rájuk is kiterjesztik a szabályozást, és minden vendéglátó- és minden közösségi helyről kitiltják a dohányosokat, akkor fontos lenne, hogy együttesen szabályozzuk ezt a kérdést a közterületi dohányzás kérdésével. A jelenlegi jogszabályi rendszerben Magyarországon a közterületekkel az önkormányzatok foglalkoznak, az üzlethelyiségek és a közintézmények dohányzási kérdésével pedig a kormányzat, illetve a Parlament foglalkozik. Úgy gondolom, a két területet nem lehet különválasztani egymástól, hiszen az könnyen olyan helyzetet teremthet, hogy az üzletben egy kormányzati döntés kapcsán tilos a dohányzás, az üzlet előtt pedig egy önkormányzati döntés miatt. Valahogy összhangot kell teremteni. Továbbra is abban hiszek, hogy a jelenlegi magyar szabályozás európai szintű szabályzás, ennek a finomításán kellene dolgozni.

FT – Van-e információja arról, hogy milyen eredményeket hoztak a dohányzási tilalmak más, európai országok vendéglátóiparában?

HT – A szakmai szövetségek mindenhol panaszkodnak, mivel nagyon komoly veszteséggel jár a tiltás. Azokban az országokban, ahol szegényebb a társadalom, ott úgy tűnik, sokkal tovább elhúzódik ez a krízis, és sokkal tovább jelent forgalomcsökkenést az üzletekben. Magyarország sajnos nem a fejlődéséről és jó társadalmi helyzetéről híres, így 8-10 hónapba biztosan beletelne a magyar piac normalizálódása. A szabályoknak is korrekteknek kell lenniük, és el kell dönteni azt, hogy a dohányzás tiltása jó eszköz-e, vagy a felvilágosítás a jó eszköz. Én azt látom, hogy az eddigi kormányzatok, főleg az elmúlt 8 évben a tiltásra helyezték a hangsúlyt ahelyett, hogy a felvilágosításra és az oktatásra helyezték volna.

FT – A nemdohányzók védelméről szóló törvényt 11 éves fennállása alatt többször tervezték módosítani. Legutóbb tavaly az Országgyűlés egészségügyi bizottsága kidolgozott egy módosító javaslatot a nemdohányzók védelméről szóló törvényre vonatkozóan – ebből végül nem lett semmi. Hogy szemléli ezt a folyamatot a vendéglátóipar szempontjából? Ön szerint szükség lenne új törvényre?

HT – Gyakorlatilag nincsen elmozdulás. Bár van egy lobbi csoport, aki próbálja mozgatni ezeket a szálakat. Valójában azonban Magyarországon társadalmi közmegegyezés van ebben a kérdésben, nincs konfliktushelyzet. Azt gondolom, hogy ez az, ami irányadó a politikának is: ha a társadalom nem érez konfliktushelyzetet, akkor a kormányzatnak tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi szabályzói rendszer nem rossz. Tehát ezekben a keretekben kell megtalálni a továbblépési pontokat is. Nincs értelme drasztikusabb lépést tenni. A jelenlegi törvénnyel mi egyébként is megelőztük a korunkat, azóta is jól működik, a közösségek és az intézmények be tudják tartani. Nagyon egyértelműen látszik, hogy például a nemdohányzó helyen a vendég minden további nélkül feláll és kimegy az utcára dohányozni. Amikor dohányzó szülők bejönnek a gyerekekkel, akkor a nemdohányzó terembe mennek, és ott nem gyújtanak rá. Amikor ugyanezek a szülők bejönnek gyerekek nélkül, akkor a dohányzó terembe ülnek le és ott dohányoznak. Tehát ez egy jól működő rendszer, amit legfeljebb finomítani kellene annak érdekében, hogy még csiszoltabban, még jobban működjön.

FT – Milyen továbblépési pontokat lát, mely pontokon csiszolná a jelenlegi szabályozást?

HT – Azt gondolom, hogy egyrészt a tájékoztatási rendszerünket kellene tovább fejleszteni. Fontos lenne, hogy az üzletek előtt tájékoztassuk a vendégeket jól látható módon az üzlet dohányzási szabályairól, ez nagyon fontos. A tájékoztatást meg kell ismételni üzleten belül is. És persze a működtetést, a technikai feltételeket is finomítani kell. Mi is tudjuk, hogy vannak a mostani rendeletnek ellentmondásai, ezek elsősorban az egyterű üzletekben jönnek ki, ahol a kis alapterület miatt nem tudják az elkülönítést megoldani. Ilyenkor gyakran azt csinálják, hogy az egyik asztal dohányzó, a másik nem, az üzlet egyik fele dohányzó, a másik nem. Nyilvánvaló, hogy ez nem jó megoldás. Ennek a finomítása pedig két módon képzelhető el: a vezető kimondja, hogy az ő üzlete dohányzó, vagy nem dohányzó üzlet, illetve egy olyan elszívó rendszert épít be, ami tökéletesen megoldja a dohányosoknak a füstelszívását. Ezek ma léteznek, nem olcsó rendszerek, nyilvánvaló, hogy e mögé támogatási rendszert kellene beépíteni. Feltételezem, hogy az Uniónál is vannak technikai fejlesztési pályázati lehetőségek, ezeket kellene a magyar kormánynak erre a célra is elérhetővé tennie, így az elkövetkezendő 8-10 év alatt nagyon korrekt működtetési feltételeket lehetne kialakítani.

FT – A teljes tiltás mellett többnyire azzal szoktak érvelni, hogy a vendéglátóiparban dolgozóknak is joguk van a füstmentes levegőhöz. Ön hogy látja ezt a kérdést?

HT – Minden állampolgárnak joga van a dohányfüst-mentes levegőhöz, ugyanakkor mindenkinek magának kell eldöntenie azt is, hogy hol és milyen feltételek közt vállal munkát. Lehet munkahelyeket dohányzó vagy nem dohányzó munkahelyként meghirdetni. Sőt, lehet az üzletekben kifejezetten dohányzó vagy nem dohányzó területen alkalmazni munkavállalókat. Ezt a gondolatot megerősíti az Európai Bíróság egy döntése is. Ez teljesen egyértelmű kérdés, azt gondolom, hogy ez tisztességes munkavállalási feltételt tud teremteni.

FT – Az EU a Dohánytermék direktíva felülvizsgálatára készül. Az előzetes módosítási tervek közül egy testközelből érintené majd a vendéglátóipart: a bolti kihelyezés tilalma. Mi a véleménye erről?

HT – Számomra mélységesen sértő az, ami itt folyik országon belül is. Például, kint van egy hamutartó az asztalon és nem lehet rajta márkanév. Én úgy gondolom, nem ezen múlik, hogy valaki rágyújt, vagy nem gyújt rá. Azt is sértőnek tartom, hogy a dohánykínáló szekrényekről le kell venni a cégnek, vagy a dohányterméknek a nevét. Ezzel nem gátoljuk a dohányzás mértékét, hiszen a termékek sorban ott vannak, és a termék önmagát adja el. Viszont, ha a felvilágosítást és a tájékoztatást hangsúlyozzuk, és a dohányzóknak megfelelő feltételeket biztosítunk, azzal eredményt érhetünk el. A tiltás mindig csak rontja a helyzetet. Biztos vagyok abban, hogy az emberek meg fogják találni a kiutat, bárhova dugdossuk a cigarettát. Maximum az illegális kereskedelem fog növekedni, ez sem lehet egy állam érdeke. Én továbbra is azt hangsúlyoznám, hogy felvilágosítani, tájékoztatni – ezzel lehet eredményeket elérni, különösen akkor, ha az ifjúság körében kezdik el, hiszen a felnövekvő társadalom hatása a legfontosabb ebben a kérdésben.