2010. június 16-án megtartottuk idei második, most a nőket középpontba állító rendezvényünket. A WHO dohányzás-szigorítási terveiről beszélgetett Soma, valamint Selymes Orsolya, a Hogyan ne szokjunk le a dohányzásról c. könyv pszichológus szerzője Szily Nóra moderálásával. A kerekasztal rendkívül eltérő egyéniségű résztvevői egy dologban egyetértettek: a WHO terve a visszájára fog elsülni, nem lesz hatékony a dohányzás visszaszorításában.

Korábbi rendezvényünkhöz hasonlóan ezt a találkozót is azért rendeztük meg, hogy felhívjuk a figyelmet a WHO által szorgalmazott agresszív szigorítások veszélyeire, és hogy teret adjunk a pro és kontra vitának. (A tervek szerint WHO a legtöbb ízesítő és adalékanyagot száműzné a cigarettákból, egységesítené a dohánytermékek megjelenését, és tiltaná azok bolti kihelyezését, mindezt természetesen a dohányzás visszaszorítása érdekében.)

Selymes Orsolya, aki korábban maga is dohányzott, rabságot lát a dohányzásban, ami nemcsak fiziológiai szinten, hanem mentálisan is jelentkezik. Éppen ezért szerinte a dohányos ember esetében nem a leszokás az elsődleges teendő, hanem a függőségoldás – nem a dohányzást kell megszüntetni, hanem a dohányosságot. Soma másként éli meg a dohányosságát: csak az egyik lénye dohányzik, és az is csak alkalmanként. Nem érzi magát a szokás rabjának. Az alapvető gondolati különbségek ellenére a résztvevők egyetértettek abban, hogy a WHO által szorgalmazott lépések kevéssé lennének hatékonyak a dohányzás visszaszorításában. Soma szerint egy ilyen tiltásnak egyetlen eredménye lenne: a feketepiac erősödése. Úgy véli, hogy hasonló helyzetbe kerülünk, mint az általa „totálisan gyermetegnek” nevezett Amerika az 1920-as évekbeli alkoholtilalom idején: a feketegazdaság óriási méreteket öltött, az emberek továbbra is beszerezték az alkoholt. A tiltásokkal sarokba szorított ember mindig lázad – különösen igaz ez a fiatalokra, akiket fokozottan szeretnének védeni a rászokástól, így a WHO terve alighanem a visszájára sülne el.

A Társaság kiemelten fontosnak tartja és támogatja azokat az erőfeszítéseket, melyek a fiatalkori dohányzás visszaszorítását hatékony eszközökkel segítik elő. Emellett úgy gondoljuk – ahogy ez a beszélgetés során is elhangzott –, hogy a kulturált, mértéktartó, minőségi dohányzásnak van létjogosultsága, tehát, ha valaki már dohányzik, legyen lehetősége ezt civilizált keretek között tenni!