Korábban írtam már arról (itt), hogy megoldás lehet-e a teljes tiltás a dohányzás ügyében? Akkor arra jutottam, hogy nem. Vannak persze rossz tapasztalataink, különösen az Európai Unió területéről. Az egészségmegőrzés zászlaját magasan lobogtatók mindenféle drasztikus korlátozást vezetnek be, amelyek sikeressége erősen megkérdőjelezhető. Hiszen a kirekesztéssel, ósdi kényszerítő eszközök használatával senkinek sem változtatják meg a szokásait. Arról nem is beszélve, hogy hiszek abban, hogy magam dönthetek életmódomról, szenvedélyeimről, s ezeket úgy megélhetem, ahogy akarom, persze ha mást nem terhelek vele. Természetesen nem vitatom a jogalkotók jószándékát, azonban sokszor úgy érzem, hogy olyan üzenetekkel bombáznak, amelyek nem érdekelnek, vagy éppen olyanba akarnak beleszólni, amihez semmi közük sincs.

Találkozhatunk persze olyan példákkal is a világban, amelyek olyan irányba mutatnak, amerre véleményem szerint minden közösségnek haladnia kellene. A bejegyzés alapjául szolgáló hír röviden: a közel 4 millió lakosú amerikai Oregonban született egy törvénytervezet, amely a nyugati állam teljes, közel 600 km hosszúságú partszakaszán betiltaná a dohányzást. A szabályozás készítői azzal indokolták a többi állam törvényeihez képest szigorú tervezetet, hogy így tisztábbá válhatnának a közterületek. Erre válaszul a partszakaszokat is kezelő Állami Parkokat és Pihenőövezeteket Felügyelő Osztály szóvivője, bizonyos Mr. Chris Havel a következő nyilatkozatot tette: „nem látjuk értelmét egy olyan szabály bevezetésének, amelynek eredményességéről nem vagyunk meggyőződve, ráadásul betartatni sem tudnánk, tekintettel az érintett terület nagyságára.” Azt is hozzátette, hogy „ez persze nem azt jelenti, hogy szükség esetén nem fogjuk alkalmazni a törvényt, azonban először azt szeretnénk megpróbálni, hogy információátadással, figyelmeztető táblákkal elérhetjük-e célunkat? Nagyon bízunk benne, hogy igen!”

Vélemény: bravó, Mr. Havel! Én is abban hiszek, hogy a szemléletformálás az egyetlen megoldás. Nem tiltani kellene, hanem olyan párbeszédet kezdeményezni, amelyben meghallgattatik minden érintett fél. Olyan vitát, amelynek a lezárása egy mindenki számára elfogadható konszenzus, akár annak árán is, hogy engedünk kicsit kezdeti elhatározásunkból. Erre a nyitottságra, elfogadó beállítottságra van szükség a dohányzás társadalmi vonatkozásit illetően. Arról nem is beszélve, hozták fel a szintén logikus ellenérvet az oregoni „füstölgők”, hogy milyen rossz üzenete van a tiltásnak. Egyikük szerint, ha gyakorlatba ültetik a törvényt, akkor mi a garancia arra, hogy legközelebb nem tiltják-e be a tábortűzrakást, a frizbizést, vagy éppen a reggeli futást a strandon?

Úgy döntöttek Oregonban, hogy a több ideig tartó, de nehezebb utat választják: megpróbálnak változtatni az emberek rossz beidegződésein. Arra kérnek mindenkit, hogy a víz által partra hordott szemét, a felelőtlenül eldobált csikkek, a csokispapírok összegyűjtése legyen az a minimum, amelyet mindenki betart és elfogad. A dohányosok helyzetének megkönnyítése érdekében olyan szemeteseket helyeznek el, amelyben külön gyűjthetőek a csikkek, cikkeket írnak weboldalukra és más állami médiumokba, hogy ezzel is elősegítsék a tanulási folyamatot.

És ugye itt már nem csak a dohányzásról beszélünk? Hanem kulturáltságról. A kulturált dohányzás olyan szenvedély, amit tiltani nem lehet és nem is szabad. Mr. Havel nyitottságát pedig ajánlom európai törvényalkotóink figyelmébe. Hajrá, Oregon!