Sokat hallunk mostanában az e-cigiről.  Magyarországi térnyerése a dohányzással kapcsolatos törvények megszigorításával kapcsolható össze. Rohamos terjedése ellenére az a tapasztalatom, hogy a nagytöbbség kevés információval rendelkezik róla. Lássuk a tényeket!

Mi is az az elektromos cigi? Egy olyan inhaláló készülék, ami a benne található aromáknak és nikotinnak köszönhetően a dohányzáshoz hasonló élményt nyújt fogyasztójának. Nem csak a füstöt szimulálja gőz formájában, de a „megszokott” hőmérsékletet is biztosítja. Ízvilága kicsit édeskésebb, azonban az aromák lehetőséget biztosítanak ennek mérséklésére is.

A működése sem túl bonyolult: patronból, porlasztóból és akkumulátorból áll. A patronban van az ún. „e-folyadék”, amit bizonyos időnként után kell tölteni, míg a porlasztó az az alkatrész, ami a gőz keletkezését biztosítja.

Az elnagyolt leírás után lássuk, hogy milyen érveket hoznak fel mellette pro és kontra.

Az e-cigit támogatók szerint ez egy kiváló lehetőség arra, hogy le lehessen szokni a dohányzásról. Azt is mondják, hogy ha nem is egészséges, de a „gőzölés” kevésbé egészségtelen, mint a „füstölés”. Érv szokott lenni az is, hogy hosszú távon anyagilag is jobban járnak a dohányzást erre cserélők.

Én inkább a dohányzás (kulturált formája) mellett vagyok. Ha tetszik, ha nem, mindkettő egyfajta szenvedély. Egyfajta leeresztés, nyugodtabb tudatállapot, amikor akár csak egy rövid időre is, de ki tudjuk zárni környezetünket és kicsit magunkkal foglalkozhatunk. A gondolatainkkal, terveinkkel, bajainkkal, örömeinkkel.

Ha így közelítjük meg a kérdést, akkor számomra egyértelműnek tűnik, hogy a dohányzás egy olyan tradicionális, minőségi formája az élvezetnek, amit nem lenne jó feláldozni a technikai fejlődés oltárán. Jó, lehet, hogy kicsit messzire mentem, mert erről azért nincs és nem is lesz szó, de érzékeltetni akartam, hogy micsoda különbség van a két szenvedély között. Hány olyan portrét láttunk már, amikor egy-egy híres színész, vagy közéleti személyiség (pl. Churchill, Marilyn Monroe) füstbe burkolta magát, hogy ezzel is fokozza az őt körülvevő sejtelmességet? Hány olyan esetet tudunk, amikor egy költő, író személyét (pl. Pilinszky) lényegében összekötik dohányzási szenvedélyével? Nem tudom elképzelni, hogy mondjuk 50-100 év múlva ugyanilyen kultusz vegye körül az e-cigit. Ez persze nem baj. Mindenkinek joga van hozzá, hogy azt válassza, amit leginkább szeretne…

Érdekes az is, hogy van-e valami kapcsolat az e-cigi használat és a dohányzásról való leszokás között? Egy nemrégiben publikált nemzetközi tanulmány szerint, igen. A kettős felhasználók többsége először csökkentette az elfüstölt dohány mértékét, majd sok esetben teljesen le is szokott. A válaszok elsősorban az Egyesült Államokból, Svájcból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból érkeztek. Azonban azt mindenképpen meg kell említenünk, hogy a válaszadók 2/3-a már a kérdőív kitöltésének időpontjában rendszeres e-cigi fogyasztó volt, így ha csupán ezekre az eredményekre támaszkodunk, akkor nem valószínű, hogy pontos képet kapunk a szokásokról, azok változásairól.

Érdekes lesz a következő néhány év. Világszerte monopolhelyzetben marad a dohányzás, vagy valódi alternatívaként jelen lesz az e-cigi is? Ezt egyelőre nem lehet megjósolni, de úgy érzem, hogy inkább az előbbi forgatókönyv valószínű. Pont úgy, ahogy az utóbbi jó néhány száz évben is volt.

Füst Mihály