A karácsony szekularizált világunkban a család ünnepe. Alkalom a roskadozó asztal mellett folytatott víg disputára, a rég nem látott családtagok újrafelfedezésére, szeretetünk kimutatására. Bár pontosan tudjuk, hogy a nagy evések utáni kávé mellé mennyei érzés rágyújtani, ez alkalommal mégis az önkorlátozás fontosságára hívnánk fel a figyelmet.

A Füstölgők Társasága nem a dohányzásért, és végképp nem a dohányzás népszerűsítéséért alakult. Célunk – mint erről épp e helyütt is sokat írtunk – a kulturált dohányzás feltételeinek megteremtése. Tevékenységünkkel a dohányos és nemdohányzó társadalom súrlódásmentes együttélését szeretnénk segíteni, emellett támogatjuk az egészségesebb társadalom elérését célul kitűző jogszabályalkotást. Bár mindez cigaretta-ellenesen hathat, akik ismerik a Társaság tevékenységét, megszólalásait, pontosan tudják: mindez része a kulturált dohányzásért való kiállásunknak. Meggyőződésünk, hogy mértékkel és kellő figyelemmel folytatva e szokást, sem környezetünkre, sem a társadalomra nem nézve nem vagyunk veszélyesebbek, mint a hobbiakvaristák.

Épp ezért érezzük szükségét annak, hogy karácsonykor ne a sajtóban megszokott kliséket pufogtassuk. A 2012-ben hozott komoly, dohányzást szigorító törvények után joggal gondolhatja, érezheti bárki: legalább a saját otthonában, zárt ajtók mögött végre azt tehet, amihez igazán kedve van, ebben nem szólhat bele senki. Az érzés jogos, a logika hibátlan, épp ezért arra apellálunk, ami a legzártabb szoba magányában is jelen van: a dohányosok lelkiismeretére. Az „én házam az én váram” típusú polgári öntudatot félre kell tenni, ha a családban nemdohányzók, vagy gyerekek vannak. Előbbieket zavarhatja, s bár a vendéglátó határozza meg a házirendet, minden esetben a látogató érdekeit kell szem előtt tartania. A gyerekek esetében a probléma kettős: részben kímélni kell őket a füsttől, azonban és talán ez a legfontosabb, a mintaadás ereje felülírhatja az önálló döntési pozíciót.

Társaságunk meggyőződése, hogy a kulturált dohányzás alapfeltétele, ha felnőtt, döntéseiért a felelősséget vállalni tudó, jól informált ember dönt csak a rágyújtás mellett. A dohányzó szülő képe annyira erős, olyan meghatározó mintát mutat a családjában felnövő gyermeknek, hogy az később nagyon nehezen szabadulhat csak ettől a képtől. Olyan módon befolyásoljuk, amely megfosztja őt a szabad akaratától.

Szeretni tanítsuk a gyermekeinket, ne dohányozni!