Attól, hogy paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem üldöznek – valahogy így érezheti magát a világ majd’ minden pontján a dohányos. Újabb és újabb szankciók, tiltások várnak a füstölgőkre, és amikor azt gondoljuk – naivan - , hogy ennél már nincs szigorúbb szabályozás, az élet egyből ránk cáfol.

Döbbenten és némi hitetlenkedő fejcsóválással nézzük azokat az archív, hatvanas és hetvenes évekből származó televíziós felvételeket, amelyeken a (köz)szereplők minden fennakadás és probléma nélkül gyújtanak rá. Nem sírjuk ezt vissza – semmi gond a cigarettázás száműzésével a tévékből. Miként a mozifilmeket is épp úgy élvezzük, ha a szakadtra használódott akcióhős a végén nem pöfékel rá. Nem hiányzik. Az már talán nem lenne ennyire igaz, ha azt találnánk állítani: a péntek esti sörözés mellől sem hiányzik a rágyújtás egyszer-egyszer. Ám belátjuk: e káros szenvedély alap- és jogtalanul roncsolja más, „vétlen áldozat” egészségét, így vagy lakatot teszünk a dobozra, vagy vállaljuk az időjárás viszontagságait.

Mindez rendben is van, bár még egyszer: egy nem dohányos fel sem tudja mérni egészen pontosan, milyen lemondással jár a cigaretta addiktjai számára a kocsmai vagy éttermi lemondás. (Nem hős, aki megteszi, de ne is feledjük: ő is áldozathoz hoz a közösségi normákért.) Akkor kezdünk kicsit paranoiásak lenni, amikor a legújabb szabályokról vagy tervezetekről hallunk. Így például (magunk is beszámoltunk róla korábban): az USA egynémely területén már az e-cigi is tilos. Vagyis e leszokást segítő eszköz, amely sem (a jelenlegi hatásvizsgálatok szerint) használójának, sem a környezetének egészségét nem károsítja ugyancsak kitiltatott mindenünnen. Miért? A választ sajnos nem tudjuk. Miként azt sem, miért szankcionálja hasonlóan durván az EU az egyéb, füstmentes dohánytermékeket – mint a dán snüsszt. Bár mifelénk nem nagy divat dohányt rágni, de az amerikai filmekből ismerős – nem túl esztétikus – szokás valóban ártalmatlan a környezetre. Mondhatjuk – minként mondják is az ellenzők -, hogy a használójának azonban ártalmas, majd gyorsan legurítanak egy sör mellé némi töményet. Mert az, ugye, direkte egészséges.

A következő lépés, amelyen az európai politikai elit éppen rágódik: a cigaretta csomagolásának és magának a rudacska kinézetének totális egységesítése. Csak állunk és erőst vakargatjuk a fejünket: ez meg vajon mi célt szolgál? Miért fog bárki kevesebbszer rágyújtani, ha kedvenc márkája épp úgy néz ki, mint az általa leggyűlöltebb termék? Mi itt, Kelet-Európában aztán pontosan tudjuk, milyen az uniformizált szolgáltatás, legyen szó lakásról, vagy autóról. Még csak tiltakozni sem akarunk az egységesítés ellen – megteszik majd helyettünk a gyártók -, csak magyarázatot várnánk. Ha a beltartalom, a dohány fajtájának megválasztása vagy a pácolás továbbra is az előállítók szabad belátásán múlik, egy hatalmas vaktesztté alakítják át a dohánypiacot. Ebben az esetben csak támogathatjuk ezt a végtelenül és korlátozás nélküli kapitalizmust, hisz az eredménye nem lehet más, mint márkanévtől függetlenül a legjobb termékek maradnak csak a piacon. Ez lenne a valódi cél?