Elképzelhető, hogy a szabadság és egészség-fasizmus földjén nem lesznek horror-képek a cigis-dobozokon. A washingtoni Fellebbviteli Bíróság döntése értelmében a cigaretta-gyártók nem kényszeríthetőek arra, hogy a kormány üzeneteit kritikátlanul továbbítsák. Léket kapott a globális dohányzás-ellenes kampány, vagy a dohányipar lobbi ereje győzött?

Gyorsan leszögezzük: nem tudunk válaszolni a magunk által feltett kérdésre. Azt sem tudjuk megmondani, mi a különbség szabadság és szabadság között. Miközben az USA-ban egy bíróság a szólásszabadság csorbítása miatt dobta vissza a központi kormány rendelkezéseit, Ausztráliában hasonló testület elutasította a dohánycégek panaszát. Pedig a kontinens-állam szabályozása már odáig ment, hogy a dobozokon betiltott minden megkülönböztető, márkaazonosításra alkalmas jelzést, egyen csomagolásba kényszerítve az összes gyártó termékeit.

A liberális demokráciák alapeszménye a francia forradalom és a felvilágosodás óta, hogy mindenkinek elidegeníthetetlen joga a boldogság keresése, mégpedig úgy, ahogyan azt a maga számára legüdvözítőbbnek tartja. Ezt a jogot senki és semmi nem csorbíthatja mindaddig, míg a boldogság/boldogulás keresése másokat nem akadályoz, a többiek jogait nem csorbítja. Ezen elv szerint tehát mindenkinek joga van dohányozni, miközben senki mást nem kényszeríthet arra, hogy akarata ellenére szívja a füstöt vagy csikkek és hamu által mocskolt környezetben kényszerüljön élni.

Mindebből nagyon könnyű levezetni a legújabb, nemdohányzók érdekeit védő jogszabályokat. Az elrettentés szándékát már sokkal nehezebb. Hajánál fogva előrángatott érveket hallunk, a dohányzás egészségkárosító hatásairól és ennek következtében keletkezett társadalombiztosítási többletkiadásokról.

A dohányzók épp úgy fizetnek TB járulékot, mint bárki más. Emellett jelentős plusz adóterhet vállalnak a dohány megvásárlásával, amely az általános forgalmi adón túl komoly jövedéki-adó vonzattal is rendelkezik. Könnyű belátni: aki cigarettát vesz, többet tesz be a közösbe, az egészségügy finanszírozásába, mint aki nem rabja e szokásnak. (Azt pedig csak halkan jegyeznénk meg, hogy biciklizés vagy a vízisportok gyakorlása közben sokkal nagyobb a sérülés – és így az egészségügyi szolgáltatás igénybevételének – esélye, mint sétálás vagy olvasás közben. Előbbi tevékenységek miatt mégsem akarunk „büntető járulékot” beszedni.)

Nem csak az egészséges környezethez és a szólásszabadsághoz, de a kulturált dohányzáshoz való jog is megillet mindenkit. Azonban úgy tűnik, a globális antinikotinista kampány eddig csak kriminalizálni és büntetni rendeli a dohányosokat, elfogadni még nem. Nem baj. Kivárjuk.