Egyetlen uniós testület sem emelt kifogást a tervezett magyarországi „trafiktörvénnyel” kapcsolatban, így arra számíthatunk, hogy a kormány eredeti elképzelése valósul meg: a jogszabály január elsején életbe lép. Nagyon magyar törvény lesz ez. A részletekkel csak egyetérteni lehet, ám az egész mégsem áll össze.

A nemdohányzók védelme után a kiskorúak megmentése a kormány célja – legalábbis ez olvasható ki a trafiktörvény benyújtáskori indoklásából. Rengetegszer leírtuk már és megtesszük boldogan újra és újra: a kulturált dohányzás peremfeltétele a kellő tájékozottság, amely alapján dönteni lehet a rágyújtás és a füstmenteség között. Ehhez felvilágosító kampányokra és a 18 éven aluliak dohányvásárlási tilalmára nagy szükség van. Azoknak a boltoknak, amelyek ma cigit árulnak, létérdekük a meglévő jogszabályok betartása, máskülönben – joggal – súlyos szankciókkal nézhetnek szembe. Ha a törvényhozó úgy érzi, a komoly büntetések nem érték el a hatásukat, emeljék a kiróható tételeket vagy szigorítsák az ellenőrzést. Azt azonban sehogy sem értjük, hogy segíti majd a korábban említett célok érvényesülését a dohány-kiskereskedelem államosítása.

Hátha a számok segítenek megérteni a szándékot. 2011-ben a dohánytermékekkel kapcsolatos piac hozzávetőleg 500 milliárd forintnyi forgalmat bonyolított. Ebből 380 milliárd jövedéki adó formájában egyből az államhoz vándorolt. A fennmaradó 120 milliárd a gyártók és forgalmazók haszna, amelyből alkalmazottaikat, beszállítóikat, valamint a cégeket terhelő adókat fizetik. Pontos adatokat erre nézvést már nehéz mondani, de nagyságrendileg 30-40 milliárd vándorolt még az államkasszába egyéb adófajták formájában.

A kiskereskedelem állami monopóliumba vételétől csupán a kereskedők haszna szűnik meg, illetve vándorolna egyből a kincstárba, vagyis a dobozonkénti ár 3,9 százaléka. Ebből is látszik: dohányt árulni nem a világ legjobb üzlete. Mindegy is, a pénznek nincs szaga, hát még a plusz pénznek. Már ha befolyna. De nem fog, így legalábbis nem, hisz nem tér vissza az állami trafik, ugyanúgy magán-kiskereskedők árulják majd a cigarettát, igaz, ezért a (koncessziós) jogért előre fizetnek az államnak. Tehát mégiscsak lesz ebből plusz bevétel. De mennyi? A tervezet szerint kizárólag dohányterméket forgalmazhatnak majd a szaküzletek, egyéb, e körhöz tartozó terméket nem. Vagyis a vállalkozóknak ebből a 3,9 százalékos kiskereskedelmi árrésből kell finanszírozniuk a koncessziós díjat, az alkalmazottak fizetését, a trafik bérleti díját és rezsi költségeit, arról nem is beszélve, hogy a kapitalizmusban a vállalkozások haszon hajtására jönnek létre.

Persze csökkenthető a költség, ha a tulajdonos egyben az eladó is. Így azonban nem érvényesül a kormány másik, szintén teljes mellszélességgel támogatható elképzelése: a csökkent munkaképességűeket kell előnyben részesíteni az államosítással létrejött munkahelyeken. Könnyű belátni, hogy a két cél – plusz bevétel és bővülő munkavállalói kör – csak akkor valósulhat meg, ha nem egyéni- vagy kisvállalkozások, hanem tőkeerős, jelentős disztribúciós potenciállal rendelkező nagyvállalatok vásárolják meg a koncessziós jogot. Szerintünk ezzel sem lenne sok baj, bár a törvénytervezet benyújtásakor elhangzott: ma a multik uralják a dohány kiskereskedelmi piacát, ennek szeretne gátat vetni a kormány, előnyben részesítve a családi cégeket és magyar kisvállalkozásokat. Nem látjuk pontosan, hogy a fenti ellentmondások okán miként marad meg a káposzta és lakik jól a kecske.

Külföldi példákra szokás hivatkozni mindannyiszor, mikor a hazai közönség berzenkedik egy jogszabálytól. Ez esetben is előhozták Ausztriát, Nagy-Britanniát és Olaszországot. Mindhárom államra igaz a kiskereskedelmi államosítás (a sógoréknál ezt még Ferenc József császár vezette be), apró, életszerű eltérésekkel. Az osztrák trafikok például árulhatnak kapcsolódó termékeket is, valamint a benzinkutak és éttermek is forgalmazhatnak, igaz kicsit drágábban. A ködös Albionban nem hatósági áras a dohány, így annyiért adhatják a boltok, amennyiért akad rá vevő. Itáliában pedig háromszoros, 12 százalékos a kiskereskedelmi árrés.