A WHO hosszú távú tervei között szerepel a dohányzás teljes és végleges betiltása – ennek egészségügyi indokai mindenki előtt ismertek, következményei azonban aligha. Ne fecséreljünk sok szót az önrendelkezés jogáról, nézzük inkább, mit okozna Magyarországon, ha holnaptól betiltanánk a cigarettázást.

A ma Magyarországon vásárolható, bármilyen nemzetközi brand alatt árult dohánytermékek egy részét idehaza, magyar alapanyagok felhasználásával állítják elő. Ez mára már nem jellemző az egész Európai Unióra: a 27 tagállamban gyártott és forgalmazott dohányáruk alapanyagának 80 százaléka már e térségen kívülről érkezik. Szlovákiában például – hivatalosan – egyáltalán nincs már dohány-termesztés. (Az északi szomszédunknál imitt-amott látott dohány ültetvények termése az illegális dohány-feldolgozókba kerül.)

Ha kitiltjuk a dohányárukat az országból, hozzávetőleg 20 ezer ember megélhetése kerül közvetlen veszélybe – ennyien kötődnek gazdaságilag a honi dohány-termesztéshez. A cigaretta-alapanyag előállítása fáradtságos, a növénytermesztésen belül a legnagyobb emberi munkát igénylő, így az egyik legdrágább tevékenység, komoly szakértelmet azonban nem kíván. Részben ennek, részben pedig az ország éghajlati viszonyainak okán elsősorban a különösen hátrányos helyzetű Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére és általában az ország keleti régiójára jellemző ez a tevékenység. A dohány-termesztés elsősorban a szakképesítés nélküli munkaerőt szívja fel, nagyon szerény megélhetést biztosítva azoknak, akiknek ezen kívül csak az állami segélyek maradnának. Félreértés ne essék: nem azért kell legalitásban tartani a dohányzást, mert különben 20 ezerrel több munkanélküli lesz az országban (a jelenlegi, több mint félmillió mellett ez a szám fel sem tűnne), de a megalapozott döntések előtt tisztában kell lenni a határozatok következményeivel.

Természetesen, ami illegális, tiltott, annak hatalmas feketepiaca és a hozzá kapcsolódó szervezett bűnözése is kialakul. Már most jelentős problémát okoz a költségvetésnek, a termelőknek és forgalmazóknak, valamint a rendvédelmi szerveknek a dohánycsempészet. Ez a teljes tiltás esetén elképzelhetetlen méreteket öltene – nem csupán csempészek lepnék el az országot, de az illegális pálinkafőzdékhez hasonlóan törvényen kívüli dohánygyárak is.

A legegyszerűbb és legplasztikusabb példa a betiltás következményeire: számtalan természetes és szintetikus anyagot, amelyet drognak nyilvánítottunk, a törvény teljes szigorával tiltjuk. Ennek ellenére meglehetősen egyszerű ezen illegális szerek beszerzése, a folyamatos és aktív rendőri fellépés ellenére is. Azonban a drogkereskedelem ellenőrizetlen, adóforintokat nem hajt a költségvetésbe, az ellene vívott harc azonban tízmilliárdokat emészt fel. Ismét hangsúlyozzuk: nem a drog-liberalizáció hívei vagyunk, mindössze a gazdasági összefüggésekre szeretnénk felhívni a figyelmet.

A dohányáruk piacának állami szabályozása nagyon szigorú, a növénytermesztéstől a gyártáson át a forgalmazásig minden fázisban folyamatosan jelen van a hatalom. Beszedi, ami neki jár, és árgus szemekkel figyeli a tévúton járókat, a törvény teljes szigorát és betartatóinak keménységét állítva szembe a termékhez kapcsolódó bűnözőkkel. Ez így helyes. A teljes tiltás azonban nem a dohányzás megszűnését, hanem illegalitásba szorítását jelentené csupán. Miközben az állam százmilliárdos bevételről mondana le, tízmilliárdokkal többet költene bűnüldözésre. Mégpedig olyan bűnt kellene nyakon csípnie, amibe ő maga taszította a társadalom egy részét.

A durva és meggondolatlan szabályozás következményei kiszámíthatóak és ki is kell azokat számítani, mielőtt a vasszigor útjára lép a hatalom. Hisszük és valljuk, hogy a korai prevenció és a leszokás aktív segítése vezethet csak hosszú távon fenntartható eredményre.