„Ahhoz, hogy egy felnőtt ember valóban dönthessen, hogy dohányzik-e vagy sem, szükséges lenne az építkező jellegű felvilágosításra már az óvodás kortól.”
Bemutatkozás
A Füstölgők Társasága fontosnak tartja a dohányzás kultúráját és a kulturált dohányzást. Tagjaink között egyaránt vannak dohányosok és nem dohányzók. Társaságunk részt vett a nemdohányzók védelmében született törvény kialakításában. A társaság nyitott az értékekre, amit azzal is vállalunk, hogy több alkalommal rendeztünk Füstölgő Juniálist.
Bővebben...
Jaj, úgy élvezem én… |
Írta: S. Takács Zsuzsanna |
2012. augusztus 12. vasárnap, 13:57 |
Vagy talán nem is annyira? A végéhez közeledik a strandszezon, épp ezért itt az idő mérleget vonni. Füstölgő és dohánytalan vajon egyformán élvezte idén a vízparti pihenést? Reprezentatívnak nem tekinthető közvélemény-szondázások alapján aligha. Az egyik vezető internetes hírportál a kánikula közepén összegyűjtötte a strandon elkövetett modortalanságok top tízes listáját. Szerepelt rajta a rádió bömböltetésétől a szomszédos napozók személyes szférájának megsértéséig minden, amit csak vízparton el lehet követni a civilizáció ellen. A cikk végén arra kérték olvasóikat, tegyenek ők is így: állítsák össze az őket zavaró, de a listáról lemaradt magatartásformákat. A kép itt már változatosabb, egyéni ízléseket jobban tükröző lett, azonban a legtöbb netező abban egyetértett, hogy a strandi dohányzás legalábbis problémás. A miértek felsorolása a legegyszerűbb. A passzív dohányzás ma már olyan sláger, amelynek fő motívumait a legkisebbek is kívülről fújják. És szintén közhely a füstölgéssel együtt járó szemetelés. Furcsa mód egyszer sem került elő negatívumként a példaadás kérdése, pedig a dohányzó embert, ha valahol, hát a strandon valóban minden korosztály láthatja. Megoldásként felmerült a dohányzásra kijelölt helyek létrehozása a szabadtéri napozószakaszokon, ám az ügy faramucisága miatt senki nem tette le egyértelműen a voksát emellett sem. Miért is nehézkes a kérdés? Könnyű belátni, hogy össze sem hasonlítható a munkahelyi, vagy egyéb, zárt térben történő cigarettázással a strandi rápipálás. A füst felszáll, eloszlik, nehezen vádolható bárki azzal, hogy „kényszeríti” a mellette ülőket a passzív dohányzásra. Ennek ellenére a nemdohányzók, amint szürkés füstkígyót látnak az égre bodorodni, egyből köhécselni kezdenek. Dohányosként nem tehetünk mást, mint tiszteletben tartjuk mások pszichózisát. A szemetelés persze már más ügy. A kulturált dohányzás alapfeltétele, hogy belássuk: egy csikk eldobása bárhol (hálószobában, strandon, kocsiúton vagy minigolfpályán) egyformán modortalan és helytelen cselekedet. El se gondolkozzunk a lebomlási időkön vagy azon, mennyire tűnik fel bárkinek ez az apró csikkecske. A cigivég éppúgy szemét, mint a traktorgumi vagy a hangja vesztett Bösendorfer. Könnyű belátni, hogy nem hulladék között akarunk barnulni, legyen az bármekkora is. A megoldás, mint már annyiszor, a kompromisszum-keresésben rejlik. (Persze szemetelésben nincs pardon!) Ha meg nem is tudjuk mindig érteni, nemdohányzó társaink indokolatlan ellenségességét, kötelesek vagyunk tiszteletben tartani félelmeiket. Ne gyújtsunk rá, ha strand-helyünk környezetében öt méteren belül mások is fekszenek. Tudom, ez nagy melegben, népszerű fürdőhelyen szinte elképzelhetetlen helybőséget jelentene, ám ilyenkor vegyük a fáradtságot és keressünk tágasabb teret a füstölgéshez. Az önkorlátozás és a tisztelet megadása – ideális esetben – a szembenállókból is ugyanezt váltja ki. |
Módosítás dátuma: 2012. augusztus 12. vasárnap, 14:01 |
Játék
Igaz-e, hogy Európába Amerika felfedezése után került a pipa, a pipázás szokása? (1/10)
igen
nem, előbb
nem, jóval később