Az összeurópai szintű dohányzás-elleni kampány idén Magyarországon is turbófokozatba kapcsolt. Írtunk már a horror-kampánynak nevezett elrettentő képekről a dohánytermékek csomagolásán, a januárban életbe lépett törvényről, valamint a jövőre várható drágulásról. A kérdés csak az: mindez eléri-e a mindenki által támogatott célokat?

Szögezzünk le néhány alapvetést: a dohányzás legális tevékenység. A dohányzás – legyen bár aktív vagy passzív – egészségkárosodáshoz vezethet, ami a társadalombiztosítás oldalán százmilliárdos kiadást generál évente. A dohányzásból származó adószázmilliárdokra az államnak nagy szüksége van.

A központi költségvetés jól láthatóan kiadásai minimalizálására és bevételei maximálására törekszik. Nehéz ügy, hisz egyszerre kéne csökkenteni a dohányosok számát és növelni az eladott dohánytermékekét. A legegyszerűbb a jövedéki adó emelése. Egyes számítások szerint 10 százalékos áremelés 2-3 százalékos leszokást eredményez, vagyis a célnak éppen megfelelne. A valóságban azonban a feketegazdaság felé terel a drágulás, így az adóbevételek emelkedése messze elmarad majd a várakozásoktól. (Az ehhez kapcsolódó morális nyomást – a plusz bevételeket az egészségügyi dolgozók bérfejlesztésére fordítják majd – ne is minősítsük.)

A nemdohányzók védelmében született törvény a passzív dohányzás káros hatásainak mérséklését hivatott szolgálni. A cél itt is nemes, még ha a kivitelezésbe néhány hiba is csúszott. A probléma az összes adminisztratív intézkedés a priori feltevéséből indul (sajnos nem teljesen alaptalanul): a dohányzó népességet nem lehet felnőttként kezelni. Ez a tézis csak részben igaz, ám sajnos ki kell jelentenünk, hogy részben igaz. Mindenekelőtt azért, mert a dohányzásra rászokás sok esetben tinédzser korban történik, a fiataloktól pedig valóban nehéz érett, felelősségteljes magatartást elvárni. Ugyanez igaz sajnos a dohányos társadalom számos tagjára. Így a célra vezető, ám kompromisszumokkal terhes megoldáshoz mind az államnak, mind a dohányosoknak nagy lépéseket kellene tennie.

Meggyőződésünk, hogy ehhez az idilli állapothoz nem törvények módosítása, hanem felvilágosító-, prevenciós kampány vinne közelebb. A kulturált dohányzás előfeltétele a tájékozottság, hisz csak a megfelelő információk birtokában hozhat bárki felelős döntést. Márpedig az első rágyújtásnak annak kell lennie. Vagyis kellene. És az ezt követő valamennyinek. Tudjuk, nem lenne szükség megszorító törvényekre, ha a dohányosok egyikének sem jutna eszébe rágyújtani nemdohányzók társaságában. Erre a tudatossági szintre kell felnőnie a füstölgőknek.

Ezzel párhuzamosan az államnak a jelenleginél jóval hatékonyabban kellene segítenie a leszokást – inkább erre fordítva a plusz adóbevételek egy részét. Miközben kidolgozott orvosi programok léteznek már a hatékony leszoktatás támogatására, a tavalyi évben mindössze négy esetben számolt el háziorvos ilyen jellegű vizitet. Számos nemzetközi példa akad a leszokás támogatására, azonban a jelek szerint mindeddig Magyarországon inkább a korbácsot, mint a kolbászt részesítik előnyben.