Új dizájnt kapnak a dohánytermékek szeptembertől – bár a gyártók nem saját akaratukból módosítják a csomagolást. Az életbelépő szabályozás értelmében nem csupán elrettentő feliratokat, de már képeket is el kell helyezni a dobozokon. A kampány sok kérdést vet fel, de még több ötletet.

Nem tudjuk, miért éppen a dohányzás a népegészségügyi köznevelés legfontosabb frontja, azonban tisztában vagyunk vele, hogy a kormányzat kettős nyomás alatt - jövedéki adó bevételek kontra a dohányzás okozta betegségekre költött milliárdok - az előbbit növelni, utóbbit csökkenteni igyekszik.

E törekvést elfogadva a várható következményekről kicsit később elmélkednénk, jöjjenek előbb az ötleteink.

Ne álljunk meg félúton, eljöhet még az idő, amikor a tömény szeszes palackokon cirózisos májakat ábrázoló képek jelenjenek meg, a hentes pultok ínycsiklandozó kínálata előtt elzsírosodott szívek és a magas koleszterin okozta betegségek következményeit ábrázoló táblácskák tájékoztatnák a vásárlókat. Csokoládék papírján – felvilágosító jelleggel – diabétesz miatt amputált lábak és vak szemek merednek majd ránk, autószalonok kirakatából pedig kocsik helyett véres közúti balesetek képeivel csalogatjuk a vevőket. Konyhafelszerelést áruló boltok esetében pedig kötelező lehetne a csonkított, zúzott és roncsolt végtagok anatómiailag hiteles bemutatása.

Persze értjük és tudjuk: módjával iszogatni, nagy néha hurkát enni vagy autóba ülni soha nem lesz oly módon káros az egészségre, mint a dohányzás. Azzal is maradéktalanul egyetértünk, hogy mindenkinek – érintettnek és nem füstölgőnek egyaránt – fel kell hívni a figyelmét tetteinek lehetséges következményeire. Azonban a kriminalisztikából vett példával illusztrálva: a bűnelkövetők számára nem tettük után várható, börtönben töltött évek száma a visszatartó erő, hanem a lebukás esélye. Magyarán – egy bűnöző nem azt mérlegeli, mennyit kap, ha elkapják, hanem azt, elkapják-e egyáltalán. Tartunk tőle, a dohányos is így viselkedik. Bár tisztában van a lehetséges következményekkel, azt reméli, rá mindez nem vonatkozik.

A szeptembertől várható horror-kampány borítékolható következménye pedig a cigaretta-tárcák elterjedése. Nem vagyunk a századfordulós nosztalgia ellenségei, azt azonban biztosan tudjuk, hogy nem a szépen megmunkált, finom ezüst darabok terjednek majd el, hanem a dohánytermékeket reklámozó, logós fémdobozok.

Kanadában statisztikailag mérhető eredményt hozott az elrettentő képekkel operáló hadjárat. Igaz, bár nem szabad elfelejteni, az új szabályozás bevezetésével ott markáns felvilágosító kampány is indult. Erről nálunk most nem hallani. Egy-egy eszköz kiragadása és kritikátlan átültetése sajnos ritkán kecsegtet eredménnyel. Ez esetben is ettől tartunk. Miközben a füstölgők elleni adminisztratív és pénzügyi intézkedések egyre csak sorjáznak, mintha épp a legfontosabb: a prevenció és a párbeszéd veszne el. A kulturált dohányzás alapfeltétele: mindenki tette következményeinek tudatában gyújtson rá először. Egy megalapozott és jól felépített prevenciós kampánnyal emelhető a füstölgők táborába belépők életkora, növelhető tudatossági szintjük, csökkentve ezzel az egészségügyi károkat és az ezekre fordítandó kiadások összegét.