A dohányzás vitathatatlanul szociális kultúránk részévé vált. Azon gondolkodtam, hogy a legutóbbi tiltások hogyan változtatják majd meg közösségi szokásainkat.

Az utóbbi 60 év korlátozásai miatt a cigaretta szép lassan kiszorult bizonyos közösségi helyszínekről (mozi, színház stb.) és a tömegközlekedési eszközökről. A dohányzásra kijelölt helyek, a szórakozóhelyek és kocsmák viszont továbbra is helyet adtak (kulturált körülmények között!) a cigizésnek, így a társaság dohányzó és nemdohányzó tagjai a közösségi élet részeként kölcsönösen tolerálták egymást. A cigizésnek csoportépítő, csoportösszetartó hatása volt, amit a kávéház, kocsma vagy vendéglő szelleme tovább erősített, ehhez pedig a nemdohányzók is hozzájárultak, akik dohányos társaikért vállalták azt a kellemetlenséget, hogy büdös lett a ruhájuk.

A teljes tilalom óta a szokványos közösségi élet valahogy így fest: az asztaltársaságok fele egyszer csak feláll, és kirohan az utcára rágyújtani. Létrejött a „kintiek” és a „bentiek” csoportja, a törvény által sújtott száműzöttek és a „védettek” köre… A szórakozóhelyek közelében lakók pedig panaszkodnak az utcán gyülekező dohányosokra, zavarja őket a látvány és a zaj. Toleránsabbak tehát nem lettünk a törvény hatására, sőt… Jobb ez így nekünk?

Forrás: Zalaegerszeg

Kép forrása: demotivalo.com