Üdítő kivétel dohányos ismerőseim között, aki nem szorong, nem szégyelli magát azért, mert dohányzik. Ez engem elkeserít. Nem hiszem, hogy jó taktika a dohányzás visszaszorításában, ha másokat szégyenpadra ültetünk. A frusztráció csak kedvetlenséget, rossz hangulatot, gyomorgörcsöt okoz. Alattomosan ránk ül, és már nem is tudjuk, mitől is van rosszkedvünk. A minap megállapítottam, nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal.

Érdekes riportot olvastam a Fox10tv.com-on.

Kiderül az írásból, hogy Japánban radikális változás állt be a dohányzás terén az elmúlt 60 évben, a dohányosok száma felére csökkent a második világháború óta. Ebben nyilván szerepet játszhatott – számos egyéb ok mellett – sok olyan intézkedés, amit a dohányzás visszaszorításáért tettek a szigetországban. Kíváncsi vagyok vajon mit. Kár, hogy erről nem szól a cikk. Az egyik megszólaló azon mérgelődik, hogy a vasútállomásokon ma üveg várótermekben, kalitkában kénytelenek tömörülni a füstölögni vágyók. „Nem tetszik ez nekem” – mondja a riportban Shinji Motegi, aki szerint ez az érzés ahhoz lehet hasonló, amit az állatok tapasztalnak az állatkertben. „Úgy érzem magam, mintha bűnöző lennék.”

Szerintem az üvegkalitka még mindig jobb mint a semmi.

STZS